|
Emlék
2007.07.27. 14:54
Emlék
Egyedül vagyok, szótlanul lehunyom szemem.
Egy más világba repít a képzeletem.
Lágy női hangot hoz felém a táncoló szellő,
Eddig rideg lelkemből érzelem tör elő.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon,
Eszembe juttatja a gyermekkorom.
Látom magam előtt a régi emlékeket,
Ahogy gondtalan táncoltam végig az éveket.
Olyan tiszta még a gyermeki jellem,
Csupa ragyogást látni kacagó szemében.
Boldog mosollyal fogadja a nevetőt,
Könnyes arccal öleli át a könnyezőt.
Lassan kinyitom szemem, a jelenben vagyok,
Az ég tengere bíborvörösben ragyog,
A bánat kapzsi szele járja át szívemet,
Nem állíthatom meg a rohanó életet.
Egy apró kezet érzek a vállamon,
De hiába keresem, csak a szívemmel láthatom.
Suttogást hallok vagy talán csak képzelek:
”Én vagyok a múltad, itt vagyok veled.”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
